Angyali szerető /saját/

Egyszer jártam ott ahol még sosem voltam
vagy egyszer voltam ott, ahol még sosem jártam?
Nem emlékszem pontosan, bevallom, de
az biztos, hogy egy szőke lányra vártam,
kinek csókja méz édes volt, és mámorító ajkai
úgy tapadtak számhoz, hogy levegőt se kaptam.
Egy kicsit talán meghaltam abban a pillanatban.

Még a cigarettája íze se tudta elnyomni csókját.
És én a kezembe vettem puha, fehér kacsóját,
miközben fejemben egyre csak nőtt a gondolat:
Ki ez a nő? Talán egy angyal lenne az égből
kit a Jóisten küldött kedvtelésből, hogy lássa,
hogy nyűgöz le engem gyönyörű alkotása?

Istenem, tudsz valamit, nem tagadhatom.
E ócska, hitvány földre küldted angyalom,
és cserébe csupán azt kérted szeressem…
Én szerettem! Érintését soha nem feledtem se illatát,
De aztán szívem szenvedett keserves kínhalált,
mikor váratlanul egy téli estén végleg elhagyott,
mert kirekesztették maguk közül az angyalok.