Saját írások

Egy srác, egy élet és hatféle lány

(Külön köszönet a CollageHumorChannelnek az ötletadásért.)

Ez lennél te. Egy átlagos srác, ki végzi a tanulmányait. Hétvégén esetleg hétköznapokon is a haveri/baráti társaságoddal lógsz, és természetesen nem maradhat ki jellemzésedből a másik nem iránti érdeklődés, vonzalom. Minden lány, különböző, de van hatféle típus, akikkel összeismerkedhetsz az életed során.

1. A sportos

Jó voltál valaha is a sportban? Nem tudhatom, de a sok gyros biztos nem segített…

Megismered őt. Nincs semmi, ami jobban állna, neki a feszülős sport sortnál. Bántja az egódat, hogy több fekvőt tud lenyomni öt perc alatt, mint te egész eddigi életed során, hisz te vagy a FÉRFI, de nem jelent gondot, megemészted annak tudatában, hogy ha jó a sportban, akkor kimeríthetetlen lehet az ágyban is. Ebben nem is tévedtél, de az eszedbe se jutott, hogy te viszont kevés vagy hozzá és nem tudod vele tartani a tempót. Sosem hitted volna, hogy egyszer kimondod ezt a mondatot, és így ér véget a kapcsolatod: - Ne haragudj, de nincs hozzá már erőm…

2. A partis

Egy szórakozó helyen vagy. Utálod az ilyen helyeket. Megpillantod őt, és egyből magával ragad. Tévedtél. Imádod az ilyen helyeket!!! Miután odamentél hozzá és táncoltatok, meg is jegyzed vagy százszor. Nevet, tehát viccesnek tart, és ennek hangot is ad, jó úton haladsz, de várjunk csak… mit nyújt át neked? Azt mondja: ex, még nem volt vele dolgod, de hát buli van, és nem nézhet lúzernek a csaj… A legnagyobbat hibázod, mikor ezt gondolod. Pár hónappal később egy ágyon találod magad, nincs pénzed, túl kimerült vagy bármihez is, és fogalmad sincs, hogy miért is hordasz latex-bőrutánzat gatyát. Ébresztget, majd rád mászik a csaj, de semmiért se adnád fel a döglést az ágyon. Hiába nyaggat, belőled már rég kihalt minden fizikai és lelki érzés. Ez kellett neked?

3. A szent

Ritkán jársz házibuliba, de most jól tetted, hogy elmentél. Belebotlasz majdnem szó szerint a lányba. Aranyosnak, kedvesnek ismered meg. Kicsit meglepődsz, mikor megkérdezi az üres sörös dobozokra nézve, hogy: - Ezt mind te ittad meg? Hangjában inkább lenyűgözöttséget hallasz, mint számonkérést. Kis naivnak és tapasztalatlannak gondolod. Az öltözködése több mint zavarba ejtően konzervatív, de ebből is a jobbik fajtának tűnik, aki inkább érdeklődő, mint feleslegesen ítélkező. Legyünk tisztában a tényekkel! Te egy rendes srác vagy, de lehengerled a kamu, rosszfiú dumáddal. Hónapokkal később rádöbbensz, hogy ilyen perverz lánnyal még soha nem találkoztál, és perverzsége a betegesség határait súrolja. Nem mersz neki nemet mondani, de a végén sikerül, majd megsértődve leszáll rólad, és alvásra kényszeríti magát. Az csak csepp a pohárban, hogy másnap vasárnap korán reggel ébreszt, hogy elcipeljen misére.

4. A dögös

Ez az! Férfiléted legfelsőbb szintjén érzed magad, egy olyan csajjal jársz, aki ott kerek ahol kell. Az első beszélgetéseid során észre se vette, hogy folyamatosan a mellét bámultad kigúvadt szemekkel. Babynek hív, amit te először szájhúzással fogadtál, de később megszoktad. Elnéző vagy vele szemben, hisz nem mindenki tudja, hogy a Mona Lisát nem Leonardo Di Caprio festette. Ahhoz képest, hogy nála sokkal idősebb férfiakkal járt, süt róla a gyerekesség. A legjobb példa erre az „olyan vagy, mint az apám” beszólása. Infantilis és butuska ugyan, de remekül érzed magad mellette. Mindenki azt hiszi azért, mert a fenekén diót lehetne törni, de az igazság az, hogy mellette okosnak tűnsz, és annak érzed magad. Az idő múlásával az egód is növekszik, és azt hiszed, felnéz rád. Tévedés. A szemében, te csak egy újabb srác leszel, a sok közül. A magadról alkotott kép akkor fog darabokra hullani, mikor egy másik srácért elhagy téged. Ki is volt buta, naiv igazán?

5.  A barát

Volt már olyan, hogy beleszerettél egy lányba, aki csak barátként tekintet rád. Nem kell tagadnod, nem vagy ezzel egyedül. Ő az a lány, akivel nem tudnál semmit elképzelni. Túlságosan is jól megvagytok ahhoz, hogy mást láss benne egy barátnál. Ritka az ilyen, ezt te is tudod, és nem véletlen, hogy nem akarsz többet tőle. Félted ezt a barátságot, de nem félsz átmenni hozzá, mikor áthív. Mi történhet? Semmi! Egy átlagos nap vele. Piszkáljátok egymást, dumáltok, kibeszélitek a lányokat és a fiúkat, miközben tartjátok a szemkontaktust. Teljesen el tudod magadat engedni a társaságában. Elkezded ugratni, ő megcsíp, majd megüt és kialakul a gyerekes birkózás, melyet tíz perc múlva már felnőtt módon, az ágyán folytattok ruha nélkül. Majd egymás mellett feküdtök némán, bámulva a plafont, és soha többé nem lesz már olyan a kapcsolatotok, mint régen.

6. A tökéletes

Intelligens, gyönyörű, és remek a humorérzéke. Te meg csak ott ülsz vele, és azon agyalsz végig, hogy: Mit keres ő melletted? Sokszor rákérdez, hogy minden rendben van-e, te erre csak bólogatsz mosolyogva, és tovább rettegsz, hogy mikor hagy el egy szerinted nálad különb, jobb pasasért. Ugyan már, ne aggodalmaskodj! Csak mondogasd magadnak: Nem fogom elbaltázni! Nem fogom elbaltázni!

Hogy a fenébe baltázhattad el??? Annyira aggódtál, hogy elbaltázod, hogy elbaltáztad. Egy ostoba hiba miatt fogsz majd később jó döntést hozni. Így működik az élet; ha felismered hibáidat, tanulsz belőlük. Majd végzel az iskolai tanulmányaiddal is, szerzel nehezen egy állást, és eközben ilyen baromságokat olvasol a neten, mint ez itt. Aztán ki tudja… Lehet lesz egy igazi barátnőd.

A rabod vagyok!

Tudod jól, hogy nem tudok nélküled élni…Érzem, hogyha meg van a kellő szikra, akkor lángolsz, és szenvedélyemet csillapítod tüzes, fehér testeddel. Vágyamtól égsz és olyan nehéz eldobni magamtól téged. Rengeteg pénzt költöttem rád, és én ezt már nem bírom tovább… El kell, hogy váljunk, mert néha, egy szálon függ minden. TEHÁT itt az ideje, hogy leszokjam a dohányzásról!!!  

Az élet pókerjátszmája

Az élet szerintem olyan, mint egy pókerjátszma, ahol az Isten a dealer. Te döntöd el, hogy bedobod a lapjaidat, vagy játszol tovább, de más játékosokon is múlik, hogy maradsz vagy mész, hogy életben maradsz vagy meghalsz, de többször dobják el a lapjaikat, életüket az emberek, mint hogy máson múljon a létük. Az a szép az élet pókerjátszmájában, hogy igen is van lehetőséged nyerni, élni boldogan tovább, de ugyanakkor félelemben, hogy mikor szakad meg a te boldogságod. Megeshet, hogy te vagy az egyetlen, akinek sikerült az, hogy nyerjen, és boldog lehet sokáig. Na de gondolj bele, akár veszítesz és mész, meghalsz a legelején, akár kihúzod egy ideig és utána mehetsz a süllyesztőbe, akár megnyered az egész játszmát, egy a befejezése az élet pókerjátszmájának, hogy egyszer szomorúságban vagy boldogságban, de vége.



Tudom, hogy nem tudhatom, amit tudnom kéne... 

Kiskoromban, mikor alsós elemista voltam, az évzárókon mindig azt vártam, hogy bemondják a nevemet, hogy díjat kapok, könyvcsomagot, vagy a legmegtisztelőbbet, elismerést a többiektől. De ez alsóban sosem következett be, mivel nem tettem semmit, amivel kiérdemeltem volna, és megvolt bennem az a gyermeki naivitás, sőt ostobaság, hogy elismerésben részesülök, úgy, hogy nem tettem érte semmit. Ez most is így van, csak a dolgok, azóta megváltoztak. Felnőttem. Túl vagyok megannyi csalódáson, legyen az: családi, baráti, vagy kapcsolatbeli. A több éves lelki terrornak is véget tudtam vetni három év alatt, Túlestem pár megalázáson, mononukleózison, amely több lelki, mint testi sebet ejtett. Többek közt ennek köszönhetem évismétlésemet. Megtanultam, hogyan kell meghunyászkodni, hagyni, hogy megverjenek tudván azt, hogy hiába ütök vissza, legközelebb nem hárman jönnek rám. Túl vagyok a pánikbetegségen, négy hosszú, kínkeserves pánikrohamon, amit soha senkinek se kívánok. Enyhe szívroham szerű érzés, erős szédülés, émelygés, a szapora légzés, légszomjjal párosul, zsibbadó végtagok, remegő lábak, és alig érzett karok. Így vizsgáztam le tizenegyedik évvégén az összes tantárgyból, félve, hogy bármikor kitörhet rajtam újra. Elmúlt, de továbbfejlődött. Most depresszióval kezelnek, gyógyszereket szedek, antidepresszánst és gyenge nyugtatót. Túl vagyok pár lelki és testi megpróbáltatáson, de panaszkodni nincs okom, vannak nálam sokkal sanyarúbb sorsúak a korosztályomban.

Én nem tudom milyen érzés elveszteni egy apát vagy egy anyát tizennyolc évesen, és ezek mind megtörtént dolgok, semmi kitaláció nincs benne. Azt se tudhatom milyen érzés lehet egy lánynak aki tizenkét éves kora óta él egy panelben hasonló sorsú gyerekekkel egészen tizennyolc éves koráig, úgy hogy az anyja minden nap más kocsmában hajtja álomra alkoholmámoros fejét, és az apjáról semmit sem tud, és akit tizenkét éves kora óta a pasijai nevelnek, persze azt se kell mondanom, hogy ebben a korban veszítette el szüzességét. Nem tudhatom, hogy milyen érzés, ha az, akit szeretsz bánt téged, és mégis kitartasz mellette, mert elvakít a szerelem. Ez sajnos egyre gyakoribb. Lányok adják fel az otthon biztonságát (vagy épp elmenekülnek), hogy párjukkal élhessenek. Nehéz dolog. Van, akinek sikerült, ismerek olyat is, de több végződik azzal, h tettlegességig fajul a dolog. A stressz sosem indok, de mindig a kiindulási pont. Nem tudhatom milyen, mikor a saját utcádban rabolnak ki, késsel fenyegetve, és mikor elmész a barátoddal nyáron sétálni, elfog a pánik, mikor elkezd sötétedni az ég, és percenként kérded meg, hogy mikor értek már végre haza. Nem tudhatom, hogy mekkora bátorság kell ahhoz, hogy a bíróságon azt a kezet szorítsam, amelyben a kés volt, és elfogadjam a bocsánatkérését, és a kártérítést elutasítani, hiába élek szinte nyomorban, de tudom jól, hogy a srácok szülei is ebben élnek, és ezért utasítom el. Micsoda érzés lehet, hogy az egyik fiú apja ráz velem kezet és kér ő is elnézést, majd ragaszkodik az anyagi kártérítéshez. Nem tudhatom milyen volt az, mikor élete hajnalán, leukémiát diagnosztizálnak egy szegény, de vallásos családban nevelkedett, szinte gyereknél, aki küzd a kor ellen. Nem tudhatom, hogy milyen lehetett az, amikor a család megtudta, hogy egy műsor új házat épít nekik, ha nyomon követhetik a biztató gyógyulást. Nem tudhatom, mit élhettetek át körülötte, miközben mosolyogva nézet rájuk, és ugyan így mosolyogva halt meg. Csak egy valamit tudok, hogy felnéztem rá. Elmentem az emlékmisére. Ott sírtam édesanyámmal, ki rég óta tanította, és ott sírtam volt barátnőm vállán. Akkor és ott döntöttem el, hogy kigyógyultam a depresszióból.

Mindenkinek megvan a maga keresztje, bármilyen súlyos is legyen az, és mindenkinek bőven fér még rá teher. Úgy, mint kiskoromban, most is megvan bennem az a naivitás és ostobaság, hogy várom az elismerést, a jutalmat a semmiért. Beszéltem mikor nem kellett volna, és hallgattam mikor beszélni kellett volna. Ecce homo. Íme az ember. Az a teremtmény, ami, vagy aki a legtelhetetlenebb. Egyre több a hitetlen ember, amit meg tudok érteni. Reménytelen jelen és jövőkép előttünk. Mégis, talán pont a remény és a hit tud minket életben tartani, higgyünk Istenben vagy bármiben, amibe csak tudunk kapaszkodni. Sokszor lehet olvasni, főleg nyilvános WC falain egy bizonyos idézetet, ami így szól:
Isten halott – Nietzsche (alatta vagy mellette) Nietzsche halott – Isten. Mindenkinek a szíve joga, hogy mit hisz vagy mit nem, de az biztos, hogy Nietzschének volt egy mondása ami szent igaz. „Ami nem öl meg, az megerősít.”