Lengyel Letícia Klára

Télbe takart temető

Hajnal, hallgasd hangomat

Halkan hagyom harcomat.

Csatám mára véget ért,

Nem haragszom vétkedért.

Gyakran győz, aki veszít

Földön fekszem, nem repít.

Testem kihűlt teljesen,

Fogy az időm végesen.

Télbe takart temető,

Egy utca, mely megmentő.

A magány a szerető,

De vajon ki lehet ő?

Árva hajós

A Világon bárhol élsz és bárki vagy 

Sok anya és apa gyermeke vagy.

Nem baj, ha egyike cserbenhagy

Az új vizeken vár a tengernagy.

...Tengeren túl a hajós Te vagy

Légy ma egy kicsikét boldogabb.

Evezz úgy,mint egy főhadnagy

Még akkor is, ha a tenger már befagy.

A szív szavának dobbanó dallama

Hová mész világ? Ne siess annyira!

Oly hamar tervezel, s váltod valóra.

Versenyben élsz, s nincs időd a faludra.

Nem hiányzik a régi múlt, szép élet,

Hol anya, apa s gyermek együtt élnek?!

Boldogság, gyere ma még vissza, kérlek.

Hová bújt el a szép oldalad ember?

Becsület, szeretet elveszett benned.

Nem te vagy már, kit egykor teremtettek.

Ki egykor feláldozta magát érted,

Hitte azt, hogy tudod, hogy mit kell tenned,

S segítőkész leszel, mint ahogy ő veled.

"Nézz mélyen magadba, s légy ki szeretnél

Ne másnak álarca mögé, rejtőzzél!

Apró dolgokban is örömet lelhetsz,

Zizzenő zenével oldjad fel lelked.

S várd a választ szaporán, érezd át

A szív szavának dobbanó dallamát."

Lüktessen benned eme dallam szava,

S ha érted e ritmust menj a szabadba.

Barátokkal együtt vagy s kisüt a Nap,

Jól érzed saját magad, boldogabb vagy.

Bízzál magadban, ne aggódj csak jó maradj

S másoknak is mutasd a helyes utat.

Ha így, egy csokorban elfér a világ,

Összetart jóban-rosszban s felkiált:

Boldogság, béke, szeretet erőt ád!

Régi múlt és szép élet visszaéled,

Anya, apa s gyermek újra együtt élnek.

Boldogság, maradj meg most már, kérlek!

Hol az én édesanyám?

Merre lehet az én édesanyám

Kihez forduljak, mikor gond jön rám?

Sírok...szívem összeszorultan vár,

Hogy mikor jön el az édesanyám?

Kiskoromban ismertem egy anyát,

Aki az én vérszerinti anyám.

Nevelni nem tudott...sok volt a gond,

Így a sötét intézetbe dobott.

Három éves lehettem, azt hiszem

Amikor megnyílt a fény előttem.

Sötétből hirtelen világos vált,

Kikerültem a börtön ajtaján.

Nevelőszülőkhöz kerülhettem,

Akkor ezt hittem: jó lesz ez a hely!

Sok minden jót megadnak én nekem,

Kivéve a szíves szeretetet.

Ezt hiányolom tizenöt éve

Kéne egy jó anya mindörökre.

De persze ez csak egy szép, jó álom,

Melyre várok, hogy valóra váljon.

Merre lehet az én édesanyám,

Kihez forduljak mikor gond jön rám?

Teljes szívemből szeretném ezt már,

Hogy most jöjjön el az édesanyám.

Ha szomorúság szorítja a szívedet...

Csend van...nem hallok semmit...csend,esik.

Magányosan elülve, elmerengve,

S nem érzek lelkemben semmit, semmit.

Esik...zuhog,tombol kinn a vihar.

De bent csend van, leges legbelül csend.

Nincs jókedv, tréfa csak a nyugalom zaklat.

Zavar...halk semmit sem szól, nem beszél.

Mélyet sóhajtva majd csak túl leszek rajta.

Ha szomorúság szorítja a szívedet,

Nincs mi megtörje ezt a rossz kedvet.

Szememből könnyek, felhőkből cseppek...

Arcomon gurulnak a könnyek, kinn csepereg.

Ha szomorúság szorítja a szívedet,

Nincs mit tenni csak várni kell, kell.

A vihar elmegy, lelked sem didereg.

Minden jóra fordul majd, egyszer...egyszer.