Magamról

Budapest, Hungary
Ezt a blogot saját írásaimnak, kedvelt műveimnek és kortársaim alkotásainak készítettem. Remélem találtok olyat, ami elnyeri majd tetszéseteket.

2011. december 28., szerda

Fehér Timi



Szürreális

Napsugaras szép jó estét,
Gyertyafényes naplementét,
Sárga ködben, félhomályban
Piros ég az éjszakában.
Puding fedte hegycsúcsok,
A viasz úton megcsúszok.
Idős ember délibábja,
Odamenni mind hiába.
Átlátszó függöny az ablakon
Lyukas pohár, az asztalon.
Havas táj a szavannákon,
Őrületes, komolyságom…



Fojtogat


Mint egy élő hulla.  levegőt.!
Lelkem fénye elhagyott. levegőt.!
Szemem csillogása elkopott. levegőt.!
Mosolyom kedve megfagyott, levegőt.!
Bájom színe beszürkült. Levegőt.!
Szívem tüze is kihűlt. Levegőt.!
Belül marcangol az érzés
Nehézzé vált a légzés. Levegőt.!
Levegőt.! levegőt.! Nem kapok levegőt.
Mellém szegődött a bú és fájdalom,
Én testem-lelkem átadom.
A harmónia engem messziről kerül,
A boldogság gondolata, fel sem merül
Mint egy élő hulla, ilyenné lettem
Többé már fel sem kéne kelnem.
Levegőt… nem kérek több levegőt.!



Vonzalom

Sétálok a ködben, félek
Gyönyörűek itt a lámpafények.
Sétálok a ködben, fázom
A távolban egy alak, látom
Sétálok, az alak mintha menekülne
Szeretné, ha tekintete elkerülne.
Lépteim egyre szaporábbak
A karjaim csak hadonásznak
Állj.!
Újra, sétálok a körben, magányosan
Az alak által már kíváncsian.
Sétálok a ködben, érthetetlen
Ki lehet ő? Fejembe férhetetlen.!
Ez az én helyem, erre nem jár senki.
Miért kell ilyen gyorsan menni.?
Biztosan csak eltévedt a szerencsétlen,
De hát akkor miért nem kéri segítségem.?
Sétálok a ködben, már ő is sétál.
Utolérem, de ő még mindig némán.
Sétálok a ködben, fáradok,
De én mindent ráhagyok.
Megáll, rám néz, megállok ránézek,
Nem szól semmit, valamit érzek
Ő újra sétál, én meglepődök,
Én haza megyek rímet költök.
Másnap sétálok a félhomályban,
Nincs az ismeretlen a láthatárban
Sétálok a féhomályban látom.!
Odamenni már nincs bátorságom
Elég.!
Odamegyek, mélyen a szembe nézek
De megszólalni, megint csak félek….




Lelki nyomorék

Ez most émelyítő érzés,
Fáj minden szó és nézés,
A végtagjaim remegnek,
A szemeim sem repesnek.
Könny folyik le arcomon,
Kit érdekel!? Nem tudom..
Lelki nyomor, semmi más
Belehalok nem vitás.!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése