Szentgyörgyi Thoma 

Szerelmes vers feleségemhez és másokhoz

kedvedért
leszaggatnám a ma s a holnap legszebb virágait
s mint konok fejem fáradt éjtszakákon
öledbe rejteném a hajnalt
hogy vörös izzással ölelje lázas életem
mint álmaim mögött bújócskát játszó gyermekkorom
lekváros kenyerem majszolnám újra
s nem toporzékolnék hogy bölcsességem
rám erőszakolt gönceit az út porában elhagyom

kedvedért
kicsúzliznám az utcán az égőket mind
hogy ne csókolj szégyenlősen
mint az ifjúságunkon hízó holnapok
rövidnadrágban várnálak maszatosan kócosan
és lopott virággal köszöntenélek
és kamasz ujjongással ölelnélek azon a napon

megcsókolnálak mint először
sután ügyetlenül
bámulhatnának az emberek
mi örülnénk nevetnénk csak
kiölteném nyelvem a komor világra
s fütyülnék
mert bár múlik az idő s talán meg is öregszünk
az ember mindig gyermek marad

megcsókollak
s nevetek kacagok majd
hiába keserít a harc
s karmolásokkal teli az élet
a világ vidám szerelmes gyermek marad –