Bocsáss meg! - (saját)

Az anyuka észreveszi, hogy eltűnt a csokis keksz a konyhaszekrényből. Elkezdi keresni hat
éves kisfiát, kérdőre akarja vonni. Pár perc keresgélés után megtalálja az ágya alatt. A gyerek
kimászik, az anyja elkezdi faggatni.

- Mondd csak, arról az üres csokis kekszes dobozról nem tudsz semmit?
- Nem én!
- Ez biztos?
- Meg is esküszöm rá, ha kell!
- Csokis a szád.
Megszeppenve letörölte száját kezével, ekkor már tudta, hogy lebukott. Anyja csak
mosolygott, ezzel jelezte, nem haragszik rá, bocsánatot sem kell kérnie. A gyerek
felbátorodva anyja mosolyán, visszamosolygott, és érezte, hogy ezzel minden rendben.

20 évvel később…

Az ÁVH-s parancsnok észreveszi, hogy eltűnt a fogvatartott a fogdából. Elkezdi keresni
a huszonhat éves újoncot, kérdőre akarja vonni. Pár perc keresgélés után megtalálja az
alagsorban. Az újonc feljön. A parancsnok elkezdi faggatni.

- Mondd csak, arról az üres celláról nem tudsz semmit?
- Nem én!
- Ez biztos?
- Meg is esküszöm rá, ha kell!
- Véres a kezed.
Megszeppenve letörölte kezét, ekkor már tudta, hogy lebukott.
A parancsnok csak mosolygott, ezzel jelezte, nem haragszik rá, bocsánatot sem kell kérnie.
Az újonc felbátorodva parancsnoka mosolyán, visszamosolygott, és érezte, hogy ezzel minden
rendben.

60 évvel később…

A miniszterelnök észreveszi, hogy eltűnt valaki a Kossuth-díj átadása közben. Elkezdi keresni
a nyolcvanhat éves kitüntetettet, kérdőre akarja vonni. Pár perc keresgélés után megtalálja az
egyik asztal alatt. A Kossuth-díjas előmászik, és a miniszterelnök elkezdi faggatni.

- Mondja csak, arról az esetről hatvan évvel ezelőttről nem tud semmit?
- Nem én!
- Ez biztos?
- Meg is esküszöm rá, ha kell!
- Piszkos a múltja.
Megszeppenve letörölte kezét önkéntelenül, ahogy azelőtt oly sokszor tette, ekkor már tudta,
hogy lebukott.
A miniszterelnök csak mosolygott, ezzel jelezte, nem haragszik rá, bocsánatot sem kell
kérnie. A Kossuth-díjas felbátorodva a miniszterelnök mosolyán, visszamosolygott, és érezte,
hogy ezzel minden rendben.

10 nappal később…

A hat éves unoka észreveszi, hogy eltűnt a nagyapja. Elkezdi keresni nyolcvanhat éves
nagyapját. Pár perc keresgélés után megtalálja az ágya alatt. Már nem mászik elő, unokája
elkezdi faggatni.
- Nagypapa, mit csinálsz te ott?
- Mondd csak, azokról a hatvan évvel ezelőtti esetekről nem hallottál semmit?
- Nem én!
- Ez biztos?
- Meg is esküszöm rá, ha kell!
- Csokis a szád.
Unokája megszeppenve letörölte száját kezével, ekkor már érezte, hogy nagyapja lebukott
valamiben; de csak mosolygott, ezzel jelezte, hogy nem haragszik rá, bocsánatot sem kell
kérnie. A nagyapa felbátorodva unokája mosolyán, visszamosolygott, de érezte, ezzel nincs
minden rendben. Az az ember, akinek sosem kellett bocsánatot kérnie, unokája őszinte
szemébe nézett, most könnyes szemmel, elhaló hanggal mondta:
- Bocsáss meg! - és felbátorodva unokája mosolyán, visszamosolygott, utána rögvest
megérezte a halál szorítását.