Ház, amiben élünk
Úgy döntöttem:
rólunk énekelek
hogy ér e valamit eldöntheted
elérünk valahová
valakivé válunk majd
ember szülte életünk éljük:
de a háború marad....
Itt állunk mind, szunnyad a gitár
elvétve a dob, haldokló a hang.
nehéz négy utat tettünk meg.
botladozva míg fájt
ránk talált a zene,
összeállt a ház.
ház amiben élünk
lerombolták százszor.
újra és újra építettük, hányszor... de hányszor.
poros küszöbön átlépve, üres volt a ház
annyi emlékünk itt ragadt,
minden ütemünk itt maradt.
visszajöttünk, hogy játszunk egy dalt.
egy utolsó szomorú dalt.
még egy hangfoszlányt majd.
máshol nem lenne érdemes,
mint ebben a házban,
a házunk jegyekkel teli
mik ott állnak a kottában.
ez a történet kotta nélkül szól,
bánatos örömzenénkből szült megrekedt dal.
elérünk valahová
valakivé válunk majd,
ember szülte életünk éljük,
de a dalunk megmarad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése