Saját versek

Búcsúzóul

Csókolom kezét, lábát,
Arcát, száját,
Minden egyes porcikáját
Csókolom!

Áldom a percet, napot
Havat, fagyot, azt,
Mi nyomot hagyott
Áldom!

Látom, az elmúlt időt
Jelent, jövőt
Embert törőt
Látom!

Érzem a szívemben, csontomban
Minden forró csókodban
Mindent magamba fojtottam
Érzem!

Érzéstelenítés II.

Mint kalitkába, úgy zárjuk be őket
Nem nyafogunk, nagyok vagyunk már
De néha olyan jó anyánk karjaiba borulni
És tudni, hogy ő mindig visszavár

Lehet hallgatni némán, raktározva el
Megannyi gondot, komoly problémát
Nem tudva, milyen gyorsan is megtelik
Rozsda vonta lelki kalitkánk

Hirtelen pattannak majd el a rácsok
Szívünkre súlyként nehezülve száll
Felemészthet a törött kalitka
De meglásd anyánk akkor is
Gyönge karjaiba zár.