Ferecz Lilla Izabel:

Mertem...De...Minek

Mertem meghalni,
S most a semmiben lebegek,
Mertem meghalni,
Mertem én minden percben.
Hogy mi van itt? Káosz,
Mi sötét,üres szivemből előszökkent.

De miért vagyok ezen a helyen?
Önszántamból kerültem ide?
De mikor, s hol romlott meg,
De egyáltalán hogy, az életem?
Volt oka?Vagy csak kedvtelésből
Tettem ezt a mások által elítélt tettet?

Minek is haltam meg?
Hiszen, ha fölösleges vagyok a Földön,
-Minek is lennék hasznos a világnak?-
Minek tűnjek ki ezzel még rögtön?
Mert, ha nem kellettem, észre se vettetek,
Nem zavartam volna, de csak feküdtem a földön.

MINDEGY, MÁR MARADOK. JOBB ÍGY, NEKED, NEKEM.