Mosoly
Mosolygott mindig. Málabús mosoly,
Melyben sugár s könny lágyan összefoly
Jól tudtam, hogy nagy, nagy bánatja volt.
Nem láttam mégse, bájosabb mosolyt
Faggattam, kértem: Nos mi bántja hát?
| De mást nem láttam, csak szép mosolyát Rajtam pihent a könny-áztatta szem S mosollyal mondta: Nem fáj semmi sem! Mint vándor-angyal járt e bús világban. Ha égre nézett, mosolyogni láttam. Úgy tetszett nékem: a magasba fönt Mosolygó szemmel társakat köszönt Utólszor láttam. Sírtak körülötte. És ő mosolygott. Némán. Mindörökre! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése